Akárhogyan is nézem, de mindig ugyanabba a hibába esem. Mindig egy nyilasba. Egyszerűen lenyűgöznek, gyönyörűek, izgalmasak és egyfolytában elcsábítanak. A természetesség és ártatlanság egy forró vérű szeretőt takar, aki bármit képes megtenni partneréért, de ugyanennyire hirtelen képes kiábrándulni és újraleosztani a lapokat. Én már kétszer is átéltem ezt két különböző nyilassal. Szörnyű, hogy nem tanulok a hibáimból. A legrosszabb pillanat amikor látom kiábrándulni őket, egyik percről a másikra elúsznak a rózsaszín fellegek, olyan gyorsan, hogy reagálni is alig lehet rá és már egészen más személyként tekintenek rád.
Soha többé nem leszel a szemükben az aki voltál és esélyed sincsen javítani a helyzeten. Ez a legdurvább az egészben, hogy azt gondolom újra meg újra, hogy van újabb esélyem, de egy nyilasnál ez elképzelhetetlen. Igazi erkölcsi csőszködést folytatnak és ha látták egyszer a másik arcodat, a nem éppen fedhetetlent, akkor irgalom terád, mert ideális már nem lehetsz és elveszted a varázsod, mint egy szertefoszló álom. Ugyanakkor ők tökéletesnek hiszik magukat, minden amit elvárnak azt nekik nem kötelező teljesíteni és ezt így is látják jónak. Akkor is megérte kétszer is ugyanabba a szarba lépni, ki tudja talán dupla szerencsét jelent, igyekszem ezt gondolni, mert a pozitív gondolatok építenek a negatívak meg rombolnak és én most inkább építkeznék, hogy aztán legyen mit rombolni :P
Kedves ikrek barátomnak meg üzenem, hogy nem szép dolog ám másnak a (bal)szerencséjén károgni, akiért én cikk cakkba pisilek az megérdemli, irigykedünk? Néha csak úgy adok valakinek szerelmet a két szép szeméért és nem igényel magyarázatot, mert gyönyörű és késsz. Nem tud semmi mást, csak bájosan viselkedni, és ha megütöm magam is miatta pont úgy esel hasra miattam, szóval az élet egy nagy körbezsongás :D
Idén nem leszek szerelmes, a tanulásnak és a munkának szentelem a figyelmemet.
Édes élet, la vida loca!
Csóközön!
