katicza azéletben

Elképesztő, hogy eddig eljutottam, mármint hogy itt vagyok.

Tervezgetek-aztán meg is valósítom, nem kis teljesítmény.

Valami készülőben van, epedve várom, mit köpök ki megint :D 

Igen itt vegre es szuperul. Nem erdekel senki es semmi, csak hogy jol erezzem magam.

Elni itten erdemes, meg lehet is. Foleg ha kulfoldi vagyol, a kulfoldieket kulonossen szeretik, a helyieket neha megverik. Mit is mondhatnek, szeretek itt lenni, mert jo.

Maria is nagyon jo fej, meg en is az vagyok persze. Mar keresem a tarsasagom, probalom feledni a multat es elni a jelent, tervezni a jovot. Nem inditok masik blogot, minek. Akiket szeretek azokkal naponta beszelek, a tobbiek nem szamitanak. A masik meg a jegyzeteim, csak az elmem hanyadekai, leirom, aztan felejtes. Kedves egom meg furan viselkedik, egyre nyugtalanabb azaltal, hogy kiszolgalom szebbnel szebb energiaforrasokkal. Szerintem jol csinalom, igy tudok figyelni kozben kintre es benntre. Kell az elet akarasa. Igenis akarni kell elni es kesz. Megadni amit egyszeruen muszaly es elhagyni azokat akiket muszaly, mert vagy szarnyalok az egen vagy hagyom hogy visszahuzzanak ragacsos kezek a melybe. Es ha csak az egomat szolgalom akkor is lent vagyok. Ugyhogy igyekszem sokat gyakorolni a figyelmet, amit oly konnyen el lehet vesziteni, de muszaly figyelni, ertem :)

de nem nagyon

próbálhatna jobban koncentrálni...az intellektuális görbém 0%

hétfőn szigorlatozom, ez már a második, van ebben valami spirituális? he?

hát újra fent vagyok az iwiwen Miss Katicza néven

elmúlt a nyár...hűvös szelek járnak, bánat is van

öröm sincsen, főleg hideg van, drága a fűtés

lassan itt a vizsgaidőszak megint ugye

én csak elvagyok mint befőtt

hiányzik valaki, akárki

nincs szerelem

egyedül

én

Kitöröltem az iwiw profilomat.

Kezdem úgy érezni a múltam nem én vagyok, s amit ide írok sem én vagyok.

Akkor ki vagyok én?

Valami örökké változó valami...

Hajnali fél 3.

Van egy könyv is aminek ez a címe és egy orvos írta, aki azt mondja írni csak lopva lehet.

Túl késő van bármihez is...

Túl korán van akármihez...

Proteksön paplan? Igen, aki akar, vagy megfojt időnként. Vagy meg akar védeni s mindeközben megfojt?? Velem akar lenni, de közben azt érzem ellenem van. Azt mondja szerelmes én közben útálom, mer' az agyamra megy. S lassan két éve ezt játszuk. Habár unjuk mégse változik semmi...vagyis nem túl látványosan. Elvagyunk mint két szép befőtt.

Én visszamegyek hozzá, amint szép pofonokat ad az élet, s kisírom vállán szemeim,k de néhány nap után ismét feltámad bennem a hódító s újabb préda után nézek...ő összeomlik miért nem elég jó nekem s nem érti miért van ez az egész. Ez a kedvenc kérdése: miért?

Mintha én mindent tudnék, mittoménmiért...ez van drágám, tudod megszoksz vagy megszöksz, vagy csak hagyod lenni a mindent, azt is lehet, TUDATOSSÁG, yeah ;)

Katicza nem megy Amerika.

A tábor attól való félelmében, hogy nem fogom tudni teljesíteni a rám bízott feladatokat kizárt a programból, szerintem egy hét múlva kutya bajom, na de mindegy.

MOst próbálom befejezni a maradék vizsgáimat stb.

Meg keresgélek valami nyári programot magamnak...

Jó nyarat!

Már megint a bokámmal van a baj, vagyis a lábfejemmel most kivételesen.

Gábor szerint nem akarom meghallani a figyelmeztetést, miszerint ne menjek Amerikába, mert amúgy se akarok menni. Akarok, csak eddig nem tudtam, hogy ez ennyire fontos nekem.

Végülis mi a fenét csinálnék itthon egész nyáron, nem? De! Na akkor szeggye össze magát kend...meg a lábát főleg, krémek s miegyébb, gyógytorna stb.  --na ez van--

CSak gondoltam megjegyzem hogy semmi értelmeset eddig nem alkottam erre a blogra.

Végülis csak magamat szórakoztatom vele ugye, meg a barátom olvassa néha, ha éppen nem állok szóba vele, szia Gábor, remélem jól vagy :D ugye nem hívsz fel a következő 365 napban...köszi

csók a családnak!

rapszodikus

hektikus

Minden napra egy új szó, csak tudnám mit jelent valójában :D

Tegnap egész este de még ma reggel is ezoterikus irodalmat olvastam, így ma megbuktam egyetemes művészettörténetből, mivel abból nem olvastam semmit. Ez eddig teljesen logikus, de hogy közben arra jöttem rá, hogy engem a kudarc motivál azért az nem semmi. Pedig de!

Eddig mindig azt hittem a siker valami olyan, hogy elképzelem meglesz s már ott is van. Nade a történet nem ilyen egyszerű, mert képzelegni akármikor tudok, viszont mikor veszem rá magam , hogy tegyek is érte?! Csakis akkor, ha már jól földbe döngölt a valóság, hogy cselekvések nélkül az anyagi térben csak egy álmodozó hülye vagyok.

Ha ezt nevezhetjük megvilágosodásnak, akkor ma szerintem megvilágosodtam.

Peruba nem, viszont Amerikába megyek. Bármilyen javaslatot észrevételt szívesen veszek ezzel kapcsolatosan, ööö akármit, mindegy. Mer' minden egy! om arham :D

Vagyis ha mindig mindent túlagyalok, akkor semmi nem fog történni ugye, erre teljesen tapasztalati úton jöttem rá, hurrá :D

Life Long Learning, élethosszig tartó tanulás. Miután elvették tőlem a jogot, hogy úgy és akkor tanuljak ahogy és amit akarok, most itt az integráció és újra tanulnom kell és újra azt és úgy ahogyan lehet, jobban mondva kell. Szóval vagy az van, hogy azt szereted ami van vagy megszöksz, vagy megbolondulsz. Én e kettőt variálom, néha szökök néha csak megbolondulok. Gyakrabban vagyok szerelmes és többet vágyom a magányra. A régi módszerekkel egyáltalán nem tudok tanulni, már maga a szó: tanulás és a hideg futkos a hátamon, még a nedvek is a gyomromban kieséses mérkőzést kezdenek játszani. Egyszerűen nem szeretem. Mikor gyerek voltam csak néztem és néztem és most néznek ha nézek hogy mit nézek. Persze mit ha nem látok ugye. És én csak nézek bele a világba és azt látom hogy itt kérem szépen mindenki küzd és igyekeznek eltaposni egymást jól. Persze ha baj van akkor észbekapok én is, hogy milyen jó otthon és van családom és szerető barátom, akik gondoskodnak rólam, míg az agyamra nem megy az egész és megbolondulok aztán megint szökök. S ha figyeli a kedves olvasó a ciklikusságot, igen, ugyanazt csinálom évek hosszú sora óta, s mit tanultam belőle?? Tanulni érdemes...vagyis ki mint tanul úgy okul. Én még rosszul, de már elkezdtem jobban figyelni, (haha) amennyire tőlem tellik, azért igyekszem. Amerika talán sokat fog segíteni, más életperspektíva...

Szép napokat a hosszúhétvégére!

Üdv

Kata

Lemondtam Angliáról. Helyette a napsütötte Görögországba nyertem pályázatot.

5 hónap egy nemzetközi cégnél, el sem hiszem, hogy mediterrán csirke leszek.

Sajnos itt a vizsgaidőszak, mikor számot kéne adnom nemtudásomról, de bebizonyítom nekik, hogy azért tudok valamit, ami inkább a hogyan csináljunk meg valamit könnyen és jól kategóriát meríti ki, mint amit elvárnak; add vissza azt amit elmondtam úgy ahogyan hallani akarom helyett, talán nem olyan gyorsan, mint a többiek, nade legalább biztosan.

S hogy mitől vagyok még okosabb? Talán lemondtam valamiről, de nem zártam ki azért ;)

Vár rám Amerika vagy a Balaton...június 15.-én repülök New Yorkba ha addig esetleg kérdésetek lenne írjatok, utána eltűnök 4 hónapra valahol egy másik kontinensen, puszi!

Motivációs levelet gyártok. Magyarul hazudni tanulok. Mi a jó figgy fenét lehet írni egy motivációs levélbe?? Én csak annyit tudok, hogy van egy régi vágyam, ami kiteljesedésre vár. MOst itt az ideje tenni érte valamit...hazudni amennyit csak bírok, persze ha tudnék, de nem tudok. De ígérem jó magyarhoz illően meg fogok tanulni. Ugyanis itthon ez a módi...tudtátok, hogy Magyarországon hazudni szinte kötelező? Na jó nem mindegy hogy mikor mit meg hogyan, de ismerve a tényezőket akárhol akármit akárhogyan lehet. SZóval miért akarok Angliába menni dolgozni?? Mert vannak organikus cuccaik :D, az út napos oldalán járnak, sok az eső és főként mert angolul beszélnek, ami előny részemre mivel ezt az egy idegen nyelvet beszélem én is elfogadható szinten. Ugyhogy irány Anglia, trallala.

A vonat nem vár szó szerint nem, ha valóban vonatozni támad kedvem általában nem veszek jegyet és így "éppenhogycsak" elérem a kocsit. Ha utazok akkor általában buszon, amiből valamiért már elegem van. Legutóbb is stoppoltam inkább, persze csak miután legkéstem egy vonatot. A vonatlekésés utáni jókedvemből stoppoltam haza. Egész jól sikerült. Na megyek kócsmítingelni, ha megjött az eszem majd írok okosakat. Csók a családnak ;) Kati

Ki mondta, hogy könnyű lesz?

Persze jó lenne, de az élet nem arról szól.

Általában megkapom azokat a dolgokat, amikre vágyom, csak nem mindig olyan formában, ahogyan elképzelem.

Tele vagyok félelmekkel. Nem szeretem magam eléggé se nem becsülöm. Ha már csak azt elérném, hogy tudjam és érezzem értékes ember vagyok, azt hiszem boldogabb lennék.

Igyekszem kevesebbet panaszkodni és több problémámat megoldani.

Az erő meg a térerő legyen veletek!

Pusza!

A legszebb szó a világon. És a legborzalmasabb is, ha éppen valaki szerelmes beléd és te azt találod mondani neki, hogy legyünk barátok. Ezt egymilliószor átéltem, de sosem lett barátság belőle. Szerintem ezt senki nem gondolja komolyan. MOst mégis kísérletet teszek, hogy némi önfegyelemmel ez megtörténjen. Van egy fiú, akibe szerelmes vagyok és van egy másik aki belém szerelmes. Én mindkettőnek azt mondtam legyünk barátok, ismerjük meg egymást.

"A szerelem vak, a barátság pedig behúnyja a szemét." (Friedrich Nietzsche)

Hogy lehet valakinek ennyire hülye bonyolult neve :D hogy níccse ??

Szóval meglátjuk hogyan bírjuk a dolgot...

Tanulom az önfegyelmet.

Kutyául szenvedek.

Kitartás!

pu

Annyit jelent akaratos, makacs, konok, önfejű. Vagyis én. :D

Apránként az őrületbe kergetek mindenkit magam körül, de mindig csak azokat, akik törődnek is velem. Akik le se szarnak, azok teljesen érzéketlenek irántam. Valahogy én is így vagyok, de sajnos csak azokkal, akik törődnek velem, nem azokkal akik le se szarnak. Ezt hívják úgy: fordítva van bekötve. Hogy miért kell ragaszkodnom ahhoz, hogy érdeklődésemet azok felé fordítsam, akiket nem érdeklek, hát ez jó kérdés...valószínűleg fel akarom hívni magamra a figyelmet, hogy ők is velem törődjenek. Csak ez nem megy, ebbe a próbálkozásba pedig eléggé el lehet fáradni. Ugyhogy itt az ideje azokat megismerni, akik szeretnek, rájuk gondolni és éreztetni velük, hogy fontosak a számomra. A többiekket meg ha nem is leszarni, de biztonságosan semlegesnek maradni, amíg eldől, hogy barát vagy ellenség vagy egyik se.

Több szövetségest kell szereznem, mivel az anyám ilyen téren nem támogat. Hiába szeret a maga módján azzal sajnos csak azt éri el, hogy útáljam. Pedig az útálatnál már csak a gyűlölet rosszabb. És sajnos időnként gyűlölni is szoktam. Soha nem támogatott semmiben, amit én találtam ki. Neki csak és kizárólag az lehetett a jó, amit ő talált ki nekem. Azért ez eléggé késszre tette az életemet. Tessék itt van például ez a blog. Ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Pontosan ennyi az értelme. De az anyám az csak azt tudja mondani, hogy te semmirekellő mihaszna lébecoló ingyenélő vagy. Ezt én se mondanám szívesen se sehogyan se senkinek, amennyiben azt szeretném mégha igaz is hogy ne az legyen. Pedig van néhány olyan ismerősöm, akikre szintén ráillik e mondat. Pedig gyerekkoromban elég sok mindent szerettem csinálni. Legjobban festeni. Meg úszni. Egy időben verset írni. Aztán naplókat írtam néhány éven keresztül. Pont a héten visszaolvastam az egyiket. Négy évvel ezelött is ugyanitt tartottam. Ugyanezekkel a problémákkal. Gyakorlatilag semmi nem változott. Másodszor is átéltem ugyanazokat az érzéseket, amikből ugyan tanulhattam volna, de a véres valóság mindig fájdalmasabb, mint megelőzni a bajt, ami a lustaság legyőzésével járna. Olyan ritkán esik meg velem, hogy sikerül. Sikerélmény ha felkelek időben vagy bejutok az iskolába. A legutóbb írtam egy 3 as ZH-t. Elég régen volt, úgy november közepén és most január közepe van. A szerelemmel csak az időmet pazaroltam el, s mi a tapasztalat? Hogy észnél lenni muszály, mert senkiben nem bízhatok csak saját magamban, azért ez gyász. A francba, befejeztem. Fu

"Ha két komoly ember van egy kapcsolatba akkor az már unalmas"- ezt a kedves osztrák ismerősöm állapította meg, s milyen igaza van :D aztán ki tudja, kaptam én mindenféle okos tanácsot a kapcsolatokkal kapcsolatosan, de mit se használnak, ha két ember nem ugyanazt akarja. Én például már megint tudtam, hogy nem akarok együtt maradni 4 hónapig úgy vele, hogy ő egy másik kontinensen van. Ez még Európán belül is elég katasztrofális, nemhogy egy földrésznyi távolságon. Ami igazán megnehezíti a helyzetet az a nyelvi különbség. Nekem az angol nem megy annyira jól, vagy csak idővel vagyok képes elmagyarázni, hogy mit gondolok. Először is összeszedni a gondolataimat magyarul is elég nehézkes és mindezt még lefordítani.

Szóval a kommunikáció nem minden, mert a viselkedés is elég meghatározó. És én különösen nehéz eset vagyok így az emberek között. Egy olyan barlanglakó, aki a saját törvényei szerint él és azt se tudja mások is élnek körülötte. Persze tudom, de nem érdekelnek. Kissé még kamaszos haragban vagyok a világgal, remélem ezt idén szilveszterkor elkönyvelhetem, hogy kinőttem végre. Ideje békét kötni magammal s környezetemmel. Peace/pace! :D

Tralllala! ;)

Akárhogyan is nézem, de mindig ugyanabba a hibába esem. Mindig egy nyilasba. Egyszerűen lenyűgöznek, gyönyörűek, izgalmasak és egyfolytában elcsábítanak. A természetesség és ártatlanság egy forró vérű szeretőt takar, aki bármit képes megtenni partneréért, de ugyanennyire hirtelen képes kiábrándulni és újraleosztani a lapokat. Én már kétszer is átéltem ezt két különböző nyilassal. Szörnyű, hogy nem tanulok a hibáimból. A legrosszabb pillanat amikor látom kiábrándulni őket, egyik percről a másikra elúsznak a rózsaszín fellegek, olyan gyorsan, hogy reagálni is alig lehet rá és már egészen más személyként tekintenek rád.

Soha többé nem leszel a szemükben az aki voltál és esélyed sincsen javítani a helyzeten. Ez a legdurvább az egészben, hogy azt gondolom újra meg újra, hogy van újabb esélyem, de egy nyilasnál ez elképzelhetetlen. Igazi erkölcsi csőszködést folytatnak és ha látták egyszer a másik arcodat, a nem éppen fedhetetlent, akkor irgalom terád, mert ideális már nem lehetsz és elveszted a varázsod, mint egy szertefoszló álom. Ugyanakkor ők tökéletesnek hiszik magukat, minden amit elvárnak azt nekik nem kötelező teljesíteni és ezt így is látják jónak. Akkor is megérte kétszer is ugyanabba a szarba lépni, ki tudja talán dupla szerencsét jelent, igyekszem ezt gondolni, mert a pozitív gondolatok építenek a negatívak meg rombolnak és én most inkább építkeznék, hogy aztán legyen mit rombolni :P

Kedves ikrek barátomnak meg üzenem, hogy nem szép dolog ám másnak a (bal)szerencséjén károgni, akiért én cikk cakkba pisilek az megérdemli, irigykedünk? Néha csak úgy adok valakinek szerelmet a két szép szeméért és nem igényel magyarázatot, mert gyönyörű és késsz. Nem tud semmi mást, csak bájosan viselkedni, és ha megütöm magam is miatta pont úgy esel hasra miattam, szóval az élet egy nagy körbezsongás :D

Idén nem leszek szerelmes, a tanulásnak és a munkának szentelem a figyelmemet.

Édes élet, la vida loca!

Csóközön!

A hetedik ilyen szerencsés szerencsétlenséget is sikerült túlélnem. Remélem a 20.után megállok és onnan már nem megyek tovább sehova. Először 16 évesen voltam szerelmes most 24 éves vagyok, az annyi mint 8 év alatt 7 szerelem, van még esélyem a húszra ;)

Azért ide még akartam írni egy keveset, mert ilyen rövid bejegyzéseket nem szoktam hagyni magam után. Tehát a tapasztalatom, hogy egyre könnyebb a szenvedés. Valahogyan meg lehet szokni, más mint régebben. Nem sírok például utána. Sőt, szerintem még reménykedem. S mivel a remény hal meg utoljára, vagyis a remény csak utánam hal meg, ezért ameddig élek addig remélek. Hurrá, ezt most jól megaszondtam.

Szóval még benne vagyok a szerelemben, de valahol meg túl vagyok rajta. Azért vagyok benne, mert emlékszem rá. A tudatom meg túl van rajta, mivel imádatom tárgya nincs fizikailag mellettem. Ez amolyan plátói szerelem lehetne, de ahhoz meg nem történhetett volna semmi. Mivel történt, ami történt, ezért ez amolyan végetért szerelem. Én folytatnám persze, de egy részem már útálatot is érez, ami eléggé visszatart a folytatástól. Valaminek meg kell halnia ahhoz, hogy újjászülessen.

Semmi értelme ennek a blognak.

Útálom az útálatot.

Cica vagyok.

Csóóók!

A mai reggel folyomány folyománya, hogy nem vagyok logikus.

Oké, hogy van ez a gép itt elöttem, de ugyanakkor nem értem hogyan s mitől megy. Vannak benne fémek az biztos. Egyszer valaki azt mondta nekem, ha megválaszolom, hogy ebben az izében mondjuk van egymillió tranzisztor(ne kérdezd mi az a tranzisztor), akkor hogy lehet ilyen olcsó, na ha erre a kérdésre tudod a választ akkor mindent megértesz. Nem kerestem, de szerintem olcsó a tranzisztor, valószínű ennyi lehet :D

És hogy mióta nem vagyok logikus? Illetve mióta tudok is róla? Körülbelül 8 éve. Akkor jöttem rá először hogy vagyok, ezt hívják öntudatra ébredésnek. Ez kedves apukám halála után ütött rajtam. Ez a trauma keltett fel csipkerózsika álmomból, azóta is csak kapkodok fűhöz meg fához, de hát a valóság az nem lányregény, ahogy a költő is megmondta.

Újra-meg újra rájövök ugyanazokra a dolgokra évek óta. Ugyanúgy nyomasztanak, hogy nem teszek semmit értük, ugyanúgy csap arcul és szenvedtet meg, hogy nem, már nincs visszaút  a Mátrixba miután bevetted a piros kapszulát. Egy öntudatra ébredés után van visszaalvós periódus, de újra meg újra fel fogsz ébredni és keresed a választ. Arra a kérdésre például, hogy mi a franc az a tranzisztor és miért ilyen olcsó a számítógép, ha olyan sok tranzisztor van benne?? Én csak arra a kérdésre kerestem a választ hogy mi van a halál elött, mi az az élet nevű jelenség, amiben létezünk, élet ez egyáltalán? Definiáld élet:mozog, lélegzik, de a gondolkodás az nem a sajátja. CSak az ember gondolkodik bármilyen furcsa is. És a sok gondolat sok gondot szül. De ha keveset gondolkodok akkor sok "hülyeséget" csinálok. Ha sokat gondolkodok, akkor mindent túlbonyolítok.

Majd szólok ha megtaláltam az arany középutat...aurea mediokritász :P

Amúgy most is tudom mit kéne tennem, s minden pillanatban elhatározom magam, hogy meg is cselekszem, de az út amin jársz az első lépéssel kezdődik s azt megtenni a legnehezebb. S nem utolsó sorban megérkezni is nehéz nem csak elindulni. Mert honnan tudod, hogy ott vagy ahova indultál? És ha megérkeztél nem mész e tovább? HOl van az ott, ahol otthon vagy? Ezek elég nagy kérdések s amíg rágódtok rajta addig én lépek...

Csőváz! :D

Katicza

Ma jöttem Pestről, öregszem vagy mi, de kezdenek fárasztani az utazgatások.

Néha úgy érzem magam jövök-megyek, mint zsidóban a fájás...mit is jelent ez?

Mára nem jut túl sok gondolat, mivel szerdán ZH s próbálok tanulni rá, látszik ugye ;)

Bacimentes szép napokat!

Pussz!