Annyit jelent akaratos, makacs, konok, önfejű. Vagyis én. :D
Apránként az őrületbe kergetek mindenkit magam körül, de mindig csak azokat, akik törődnek is velem. Akik le se szarnak, azok teljesen érzéketlenek irántam. Valahogy én is így vagyok, de sajnos csak azokkal, akik törődnek velem, nem azokkal akik le se szarnak. Ezt hívják úgy: fordítva van bekötve. Hogy miért kell ragaszkodnom ahhoz, hogy érdeklődésemet azok felé fordítsam, akiket nem érdeklek, hát ez jó kérdés...valószínűleg fel akarom hívni magamra a figyelmet, hogy ők is velem törődjenek. Csak ez nem megy, ebbe a próbálkozásba pedig eléggé el lehet fáradni. Ugyhogy itt az ideje azokat megismerni, akik szeretnek, rájuk gondolni és éreztetni velük, hogy fontosak a számomra. A többiekket meg ha nem is leszarni, de biztonságosan semlegesnek maradni, amíg eldől, hogy barát vagy ellenség vagy egyik se.
Több szövetségest kell szereznem, mivel az anyám ilyen téren nem támogat. Hiába szeret a maga módján azzal sajnos csak azt éri el, hogy útáljam. Pedig az útálatnál már csak a gyűlölet rosszabb. És sajnos időnként gyűlölni is szoktam. Soha nem támogatott semmiben, amit én találtam ki. Neki csak és kizárólag az lehetett a jó, amit ő talált ki nekem. Azért ez eléggé késszre tette az életemet. Tessék itt van például ez a blog. Ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Pontosan ennyi az értelme. De az anyám az csak azt tudja mondani, hogy te semmirekellő mihaszna lébecoló ingyenélő vagy. Ezt én se mondanám szívesen se sehogyan se senkinek, amennyiben azt szeretném mégha igaz is hogy ne az legyen. Pedig van néhány olyan ismerősöm, akikre szintén ráillik e mondat. Pedig gyerekkoromban elég sok mindent szerettem csinálni. Legjobban festeni. Meg úszni. Egy időben verset írni. Aztán naplókat írtam néhány éven keresztül. Pont a héten visszaolvastam az egyiket. Négy évvel ezelött is ugyanitt tartottam. Ugyanezekkel a problémákkal. Gyakorlatilag semmi nem változott. Másodszor is átéltem ugyanazokat az érzéseket, amikből ugyan tanulhattam volna, de a véres valóság mindig fájdalmasabb, mint megelőzni a bajt, ami a lustaság legyőzésével járna. Olyan ritkán esik meg velem, hogy sikerül. Sikerélmény ha felkelek időben vagy bejutok az iskolába. A legutóbb írtam egy 3 as ZH-t. Elég régen volt, úgy november közepén és most január közepe van. A szerelemmel csak az időmet pazaroltam el, s mi a tapasztalat? Hogy észnél lenni muszály, mert senkiben nem bízhatok csak saját magamban, azért ez gyász. A francba, befejeztem. Fu
